Tisztelt Elnök úr!

Megdöbbenéssel és nem kis értetlenkedéssel olvastuk helyi televíziós kollégáimmal együtt a Népszabadságban publikált "beszédvázlatát", amelyet a sajtószabadság ünnepére időzített. Kérjük, engedje meg, hogy az abban a helyi televíziózást (is) érintő kitételeire röviden válaszoljunk. Egyúttal a Helyi Televíziók Országos Egyesülete nevében visszautasítjuk azokat az állításokat, amelyekkel azt sugallja, mintha a helyi televíziósok a mindenkori helyi hatalom bábjai lennének (aki nem az, a "váltás" után úgyis repül). Az alábbi tények talán még Önt is meggyőzik, hogy ez nincs így.

A Helyi Televíziók Országos Egyesülete jelenleg 79 helyi televíziót számlál. Ezek néhány kivételtől eltekintve önkormányzati fenntartású társaságok, tehát valóban - de csak részben - közpénzből működnek. Mindebből azonban azt a következtetést levonni, hogy "a nyilvánosság hatalmi manipulálása ebben a szférában a közszolgálati rádiót és televíziót érintő kísérleteknél lényegesen durvább és gátlástalanabb… többnyire az önkormányzati testületek túlsúlyos oldalának, jellemzően a polgármesternek rendelt propagandaeszközök", túl merész következtetés. Mivel ez nincs így, egyesületünk tagsága nevében meg kell kérdeznünk, Ön mint a legnagyobb magyarországi újságíró szövetség elnöke, ismeri a helyi televíziózást? Írásából - sajnos - nem ez derül ki…

Ön kifejti, hogy az "új polgármesterek egyik első dolga a helyi szerkesztőség, illetve szerkesztőségek feldúlása, lefejezése, a nekik nem tetsző munkatársi gárda szélnek eresztése vagy átprogramozása". Ezek súlyos vádak, illene hát alátámasztani őket! Ezért egyesületünk nevében arra kérjük, tételesen sorolja fel, hogy a helyi televíziózásban konkrétan mely városokban kiket bocsátottak el (és nem lefejeztek!), hol "dúltak" polgármesterek a szerkesztőségekben! Türelmetlenül várjuk ezt a felsorolást, mert annak hiányában ez az állítás nem tény.

A 2006-os önkormányzati választásokat követően voltak változtatások néhány városi televízió élén - tagjaink közül eddig három helyen. Ez azért másfél évi "dúlást" követően nem is olyan rossz arány. Ugyanez elmondható a korábbi, tehát a 2002-es választásokat követő időszakról is - mi akkor sem tapasztaltuk, hogy tömegével vitte volna az új helyi hatalom a vesztőhelyre a helyi televíziósokat. Természetesen azt nem állítjuk, hogy egyáltalán nem történtek beavatkozások és politikai okból történő elbocsátások, de ezek száma a helyi televíziózásban messze kisebb, mint amekkora problémának most ön láttatni igyekszik.

Ön emellett azt is állítja, hogy a MÚOSZ "kierőszakolta: legalább néhány településen a választási ciklust átívelő, azon túlnyúló, határozott idejű szerződést kötöttek a helyi lap, rádió, a televízió szerkesztőjével". Ez lehet, hogy így történt a helyi televíziók esetében is, de akkor őszintén sajnáljuk, hogy az egyesületünk nem szerzett erről tudomást, egyesíthettük volna erőinket is akár. Mi ugyanis nem tudunk arról, hogy a MÚOSZ ilyen sikereket ért volna el a helyi televíziósok érdekében (ellentétben ezzel a helyi tévések vagy éppen az Egyesület az elmúlt nyolc-tíz évben tényleg tettek azért, hogy néhányan politikai okból ne kerüljenek az utcára). Ha mégis tévednénk, kíváncsian várjuk levelét, amelyben bizonyára leírja, hogy mikor, hol és kiket "mentett át" a MÚOSZ.

Szeretnénk leszögezni, hogy az önkormányzati televíziózásból - tapasztalataink szerint - nem küldenek el több szakembert, mint a magánkézben lévő sajtóorgánumoktól. Természetesen sajnos vannak ilyen esetek, de azokról tagjaink esetében mindig kaptunk értesítést, és - lehetőségeinkhez mérten - próbáltunk a helyi hatalomnál protestálni. Ez így lesz a jövőben is, függetlenül attól, hogy milyen "színű" politikai hatalom próbálja eltávolítani a neki nem tetsző igazgatót vagy főszerkesztőt.

Egyet azonban nem szabad megtenni, főként nem egy olyan nagy súlyú szervezet éléről, ahonnan most ön cikket írt: statisztikailag alátámasztott bizonyítékok nélkül erkölcsileg és szakmailag besározni több mint száz helyi televíziós vezetőt és szerkesztőt. Mert a legjobb indulat ellenére is sokan gondolhatják azt, hogy ezek szerint, akik maradnak, azok gumigerincű megélhetési újságírók, akik alig várják, hogy ott lihegjenek az új polgármester lábai előtt. Ön az újságírók érdekvédelmét ellátni hivatott szervezet elnöke, hogy tehet egyáltalán ilyen méltatlan, kollégái emberi és szakmai becsületét általánosan megkérdőjelező megállapítást? Vagy szakmai tisztességük csak a fővárosi újságíróknak van, a vidéki szerkesztőségek munkatársai nem szakemberek, hanem politikai bábjáték dróton rángatott figurái?

Tisztelt Eötvös úr, a helyi televíziókban nem rendeli meg az esti tévéhíradót a reggeli kávéja mellől a polgármester. Még egyszer: nem kell távoznia politikai okból több vezetőnek, mint a magántulajdonú szerkesztőségekből. Ezért arra kérjük, valóban tekintse csak beszédvázlatnak írását, és bizonyítatlan állítások helyett értékeljen tényeket!

Mert ha már aggasztja Önt a sajtószabadság válsága a helyi televíziózásban, vajon miért nem írt arról a tényről (és ez valóban tény), hogy a törvényhozás a helyi televíziózás tekintetében egységes politikai akarattal frekvenciamoratóriumot írt elő? Ugyanis egy törvénymódosítás a műsorszóró helyi televíziók műsorszolgáltatási szerződéseinek meghosszabbítását megtiltja. Ennek folytán néhány hónap múlva ezek a televíziók törvényen kívüli helyzetbe kerülnek, és ha valami, ez az állapot valóban alkalmas arra, hogy minden politikai eszköz érvényesítése megtörténhessen velük kapcsolatban.

A Helyi Televíziók Országos Egyesülete minden lehetséges fórumon igyekezett a kialakuló helyzet veszélyeire figyelmeztetni. Ezeken a fórumokon vajon miért nem jelent meg a MÚOSZ, ha valóban szívügye a helyi televíziózás függetlensége? És ha nem tudott erről a változásról, az a sajtószabadság intézményes védelmének nyilvános felvállalása szerepében nem teszi enyhén szólva kétségessé az Ön indulatait?

Debrecen, 2008. március 13.

Üdvözlettel:

Széles Tamás
elnök
Helyi Televíziók Országos Egyesülete

(Eötvös Pál Beszédvázlat a sajtószabadság ünnepére című írása itt olvasható.)

---

Tagfelvétel